Hat év Mélymerülés – szubjektív visszatekintés
Kedves Barátunk!
Kérem, fogadd el tőlünk bizalommal s köszönetünk jeléül az alábbi, Libor Zoltán szépíró, szerkesztő, város szerelmes szerkesztő társam ma reggeli facebook posztját és hozzá csatolt néhány fotót.
Köszönet a figyelemért, pártfogásért, őszinte és jobbító-terelő megjegyzésekért, a támogatásokért!
„Pontosan hat évvel ezelőtt a mai napon volt nagyszámú pártoló közönség előtt a Mélymerülés Művészeti Magazin első lapszámának a bemutatója a régi zsinagógában, a Tudomány és Technika Házában.
A lap megalapításának ötletgazdája, a hívókürt megfúvója Dr. Kriston – Vízi József volt, aki egy olyan egyedülálló kezdeményezést álmodott meg és hívott életre, amely ötvözi a kortárs kultúrát, a jótékonyságot, a lokálpatriotizmust és az értékalapú közösségépítést. A koncepció lényege az mind a mai napig, hogy évente 3-4 színvonalas print kiadvány mellett olyan kulturális programokat is kínáljunk – koncertet, színielőadást, kerti partit, kiállítást vagy akár online aukciót – amelyek nem csupán a bevételszerzést, de a közösségi identitás megerősödését is segítik.
Ehhez a koncepcióhoz az ötletgazda-főszerkesztő olyan szerkesztő társakat hívott maga mellé, mint a nagyszerű közgazdász, lokálpatrióta, fotóművész és homo ludens Dr. Király László György, vagy a kiváló tehetségű grafikus, szobrász, animációs filmes, ütőhangszeres és egyre kevésbé titokban költő Ulrich Gábor. Kivételes megtiszteltetés, hogy csekélységem lehetett a negyedik alapító tag. Az eredeti szerkesztőség KirályLaci azóta is feldolgozhatatlan halálával és Gábor bokros teendői okozta kiválásával változott, de minőségre nem gyengült A Fehér Vera fotóművész és Dr. Galuska László Pál főiskolai docens, író, költő és irodalomtörténész csatlakozásával.
Nem lehetünk elég hálásak annak az immár többszáz művésznek, alkotónak, akik műveik önzetlen felajánlásával gyakorlatilag életben tartják, tartalommal töltik meg a lapot. Mostanra nemcsak helyiek, de az ország más tájain élők is csatlakoztak hozzánk szerzőként, alkotóként. Büszke vagyok arra, hogy nemcsak a kortárs irodalom befutott élvonala – a teljesség igénye nélkül: Szabó T. Anna, Andrássy Réka, Hajnal Éva, Orosz István, Müller Péter, Vágvölgyi B. András, Pajor Tamás, Jónás Tamás – jelent már meg nálunk, de fiatal tehetségek, mint Kellerwessel Klauss, Czingel Ádám, Rumi Enikő vagy Papp-Sebők Attila szárnypróbálgatásainak is teret adhattunk. Ugyanez igaz természetesen a képző- és fotóművészet vonatkozásában is.
Mivel nekünk felvállalt küldetésünk a jótékonyság, nem jelentéktelen aspektus, hogy eddig mintegy 6.000.000 forinttal tudtunk támogatni mindenféle nemes ügyet a hajléktalan-gondozástól az autizmussal élőkig, a beteg gyermekek támogatásától a koraszülött-ellátásig, vagy éppen a fogyatékkal élők sportjától a mélyszegénységben élőkig. Köszönjük ezt pártolóinknak, támogatóinknak, vásárlóinknak és a művész barátainknak!
Az elmúlt hat évben a lapok mellett adtunk ki antológiát is, avattunk emlékpadot KirályLaci emlékére, tartott nekünk színi előadásokat Váry Károly, vagy koncertezett Varnus Xavér is. Egy ízben voltunk Civil Díj döntősök is. Máskor bemutatkozhattunk a Ludwig Múzeumban is.
Mindezeket úgy értük el, hogy saját városunk önkormányzatától soha semmilyen támogatást sem kaptunk. Elismerést sem nagyon. Ez nem panasz a részemről. Inkább büszkeség. Én így szeretek civil és független lenni. Hogy közben nem tartom a markom semmilyen hatalomnak. Ez a támogatástalanság garantálja a szabadságot. Köszönet érte! 🙂
De még nagyobb köszönet azoknak, akik alkotásaikkal, vásárlásaikkal, pártoló és segítő jelenlétükkel, figyelmükkel támogatnak minket! Hála a kiadónknak, a Kronauer Éva Lilla által vezetett Adria Interkulturális Egyesületnek is. És köszönet a sajtó azon részének is, amely nem felejt el beszámolni rólunk. Továbbá a minket együttműködésükkel segítő intézményeknek, mint például a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház s a Katona József Könyvtár. Utóbbi olyan hajlék is, amely nem „csak” rendezvényeink gyakori helyszíne, de új podcast-sorozatunk támogató együttműködője is. Vagy a Hírös Agorát, ahol szintén többször is befogadtak, vendégül láttak bennünket. Mindkét helyszínen megtalálhatóak is szoktunk lenni lapszámainkkal.
Tartalmas hat év van mögöttünk. Merüljünk tovább együtt a kultúrába, a jótékonyságba, a közösségépítésbe!”
Fotók: Gyenes Kata, Mikulás Gábor és Bús Csaba/baon.hu; Kecskemét, Tudomány és Művészetek Háza, 2020. január 27. késő délután
p.s.: jelenlegi támogatottunk a Kecskeméti EGYMI Autizmus Centruma; megtisztelő, ha ebben is együttműködhetünk!
